Fogarasi János élete

Magyar nyelvtudós, jogász, zeneszerző, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

 

f

 

Felső-Kázsmárk, 1801. április 17. – Budapest, 1878. június 10.

Édesapja Fogarasi János kisnemes, édesanyja Gászner Zsuzsanna

A felső-késmárki népiskolában tanult 1811-ig, majd Szikszón járt gimnáziumba. Tanulmányait Sárospatakon folytatta, hol 1825-ben végzett. (1818-ig gimnáziumba járt, 1823-ig akadémiai tanfolyam hallgatója volt.) Ezekben az években az alsóbb osztályokba járó úrfiak mellett tanítóskodott.

1827-ben a királyi tábla a jegyzők sorába iktatta. 1829-ben közjogi ügyvéd lett. Szeretett volna tanítóként dolgozni, így Győrben vállalt állást Komáromi György földbirtokos özvegyének házánál. Itt ismerte meg leendő feleségét, Tretter Erzsébetet, kit 1834-ben vett feleségül.

1841-ben váltó-ügyvédi vizsgát tett, s hivatalt vállalt az új váltótörvényszéknél. Itt dolgozott 1848 februárjáig.

Ez után István főherceg titkára lett és a nádori, Jászkun-kerületi legfőbb törvényszéken előadó volt. Pár hónap múlva, 1848. május elsejétől, Kossuth Lajos pénzügyminisztériumában dolgozott tanácsosi rangban.

A forradalom után is a törvénykezés különböző területein működött, igen magas beosztásokat töltve be. 1863-ban a hétszemélyes tábla bírójává nevezték ki, s így elérte a bírói rang legmagasabb fokát. 1869-ben a királyi Curia legfőbb ítélőszéki osztályához rendelték, s haláláig ott dolgozott

A Magyar Tudományos Akadémia 1838-ban levelezői-, 1841-ben pedig, rendes taggá nevezte ki.

1844-ben rendelték Czuczor Gergely mellé, a Nagy szótár segédszerkesztőjévé, s a főszerkesztő halála után ő fejezte be a munkát.

Érdekesség

1868-ban, az Akadémián, indítványozta a fiatal nyelvtudós – Bálinth Gábor – mongol és magyar nyelvrokonság utáni kutatásait, s kötelezettséget vállalt, hogy a kutatót négy éven keresztül, évente 100 arannyal támogatja. 1874-ben ismét nyelvtudományi célokra ajánlott fel 500 forintot, öt évre.